Kenyérválaszték nem sok van a szigeten, mivel szinte kizárólag a külföldiek eszik, ezért aztán "ördögtől való" :D
A helyiek ugye, mindennap háromszor esznek rizst, nagyon ritka, legalábbis itt, a déli részen, hogy kenyeret ennének.
(Kis kitérő: péksütemény azonban ezernyi és ezernyi fellelhető mindenütt. A vendégeinknek mindig ezt az ebédelési formát javasoljuk a körutazásokon, nagyon finomak, könnyűek, csípős, csirkés, halas, zöldséges, currys, kókuszos, lekváros, mindenfélés :D Számunkra egy csoda a cukros kifli, amiből remek mákos guba készül, hozzáadott cukor nélkül, ha szert tehetünk a vendégeink által némi mákra... )
Lássunk, milyen esélyei vannak a magyarnak, ha mégis kenyérre vágyna.
- Van csomagolt turistakenyér, ami pirítósnak nagyon finom;
- van helyi kb. 40 dkg-os rizskenyér, ami szintén nagyon jó, puha, könnyű,
- van ennek a szeletelt, szeletenként pirított változata, mennyei, mi nagyon szeretjük,
- van a Keells Supermarketben az európai kenyerek néhány változata, méregdrágán,
de! nincs olyan jó kis finom magyar kenyér, na. Tudjátok, mire gondolok...
Úgyhogy muszáj volt kipróbálni, főleg, hogy csodás agyagedények állnak rendelkezésemre a sütéshez.
A Rupáner Konyha egyszerű kenyerét "loptam el", dagasztás nélküli fehér kenyér - itt tudjátok Ti is megnézni. A receptet ezúton is köszönjük.
Bobó már nagyon várta, hogy kihűljön. Kifejezetten szereti a magyaros ételeket a kis drága.
